JV. Anno 2020.

 

 

 

  Néha érdekes dolgok tűnnek elő a már régen borostyánnal belepett, és immár letakarított sírok alól. Ezeknek általában örülni szoktam, mert eddig még sosem láttam őket, viszont igyekezni kell lefényképezni azokat, mielőtt ismét elnyeli őket a természet, rendszerint elég rövid időn belül. Mostanában, 2014 szeptemberében is így jártam. Nagy örömömre egy számomra még nem látott, régi sír tűnt fel a borostyán alól, miután azt valószínűleg nem is olyan régen letakarították róla.

  A sírkő, Knaust Arnold, császári és királyi őrnagy hamvai felett áll. Amikor jobban szemügyre vettem, az első tapasztalatom az volt, hogy mondhatni "szokás szerint" persze már le van törve a tetejére helyezett szobor, vagy dísz. Ez persze megtörténik sokszor, hiszen az idők során vagy megreped, vagy a háborúban letörik, elöregszik, stb és ledől. Az is előfordul, hogy a temető  szedeti le, mert baleset vagy életveszélyes.

  Ami viszont megdöbbentett, az az, hogy ez a törés teljesen friss, és nem az illesztésnél van elválva, hanem szilánkosra törött. El nem tudtam képzelni, hogy mi lehetett a tetején, de nem kellett sokáig keresgélni, mert előtte a fűben megtaláltam a nagy kőkeresztet. A növényzet kicsit már belepte, elképzelésem szerint már vagy 1-2 hete heverhetett a fűben.

 Ami felmerült bennem, hogy vajon szándékos vandalizmus eredménye ez, vagy mikor a borostyánt szedték le róla, akkor törött le véletlenül. Bár szerintem a nyomok alapján, szó sem lehet róla, hogy a kő elöregedett és szétmálott volna.

 Derítse ki, mi történhett egy hozzá értő személy.

 

  

 

 

 

 

 

 

 



 

 

Vestibulum nec ultrices diam, a feugiat lectus. Pellentesque eu sodales enim, nec consequat velit. Proin ullamcorper nibh nec malesuada iaculis. Donec pulvinar ipsum ac tellus ornare, quis vulputate lectus volutpat.