Vasárnap, 2017/09/24, 23:47:14 | Üdvözöllek Vendég | Regisztráció | Belépés

Séta az alvilágban

 

 

 

  

   2017. június 24.-én este, leszálltam egy kicsit körülnézni az alvilágba. Már régebben is szerettem volna, csak nem nyílt rá lehetőségem, most pedig ismét adott volt az alkalom.
 Aznap este ugyanis látogatható volt a Munkásmozgalmi Pantheon, ahová eddig ritkán tudtam bemenni.

   Emlékeim szerint, az első eset az volt, mikor egy osztályfőnöki óra keretében csoportosan meglátogattuk az addig ilyenformán ismeretlen kommunista, akkor még "nagyjaink" emlékhelyét. A hatás gyerekként döbbenetes volt. A tananyagból ismert és a  közterületek hírességeinek hamvait tartalmazó, nagyméretű urnák látványa tárult a szemünk elé. Már lassan ismerősként találkoztunk valamennyivel. Hiszen ki ne énekelte volna a dalt, hogy: Kimszesek vágtak hajdan e tájnak, élükön Ságvári járt..., most pedig Ságvári urnája előtt álltunk. A történetét is jól ismertük, hiszen alaposan megtanították nekünk. Vagy ki ne hallott volna a Szabó Ervin könyvtárról, Korvin Ottóról, Frankel Leóról, Szőnyi Márton hős partizán ejtőernyősről, Braun Éváról, akit 1945-ben a nyilasok kivégeztek, csak, hogy néhány akkori híresebb nevet említsek. ( Érdekes, hogy a nagy vezérnek, Rákosi Mátyásnak, nem adatott hely a régi harcostársak között, már akkor sem. Neki csupán egy csupasz betonfülke jutott a Farkasréti temető egyik falában.)

  Álltunk ott és bámultunk megdöbbenve a pillanat és a hely hatásától. Mert elég érdekes, mondhatni nyomasztó hangulata van. 

  A főbejárat ajtajai két oldalán az itt eltemetettek neveit lehet olvasni, már amelyik még látható. Amint belépünk, a felső szint központi termébe, a falakon hirtelen rengeteg urna tárul elénk, jobbra és balra pedig lépcsősor vezet az alvilágba. Ha lemerészkedünk,  ismét egy központi terembe érünk, ahol mindkét oldal telis tele van az elhunytak urnáival.  Innét szintén kétfelé ágazik az út, mindkettő egy hosszabb folyosó, melyet egy-egy szocreál jellegű dombormű zár le. Ezekből a folyosókból, kisebb fülkék nyílnak, 3-3 darab minden folyosó két oldalán, vagyis 12 darab van belőlük összesen.

  A mellékhelységek jobbára üresek, az egyikben egy sarokban található pár urna, de sohasem telt meg a szint. A legutolsó temetés, ahogy láttam, 2009-ben történt. Kreutz Róbert özvegyét helyezték el itt. A rendszerváltás után, pedig többet is elvittek innen, hogy áttemessék őket máshová. 

   Az alsó szinten meglehetősen nyomasztó tartózkodni, a sok üres polc látványa, mintha azt az érzést keltené az emberben, hogy neki is jut még nemsokára egy szabad hely. A levegő dohos, a nedvesség már évek óta jelen van, kiüt a falakat takaró márványlapok felületén. A hely hatását pedig tovább fokozza a sok fekete urna, a száradt koszorúk és régi szalagok látványa.

  Minden esetre nagy élmény volt ismét egy sétát tenni korabeli nagyjaink között, ha valakinek lehetősége lesz rá, pártállástól függetlenül, semmi képpen ne hagyja ki.

 

 

A felső szint központi terme:

 

 

 

 

És az alvilágé:

 

Valamint a két fal urnái:

 

 

A jobb oldali folyosó és fülkéi:

 

És a baloldalié:

 

Az utolsó ide temetettek:

 

Néhányan a sok közül: