JV. Anno 2020.

 Az, hogy Petőfi fellelt csontjai azonosak-e az igazival, illetve mindennek a története, hogy mikor és hol találták meg, stb. most hagyjuk. Akit érdekel, olvassa el a megfelelő irodalomban, bőséges anyag lelhető fel belőle az interneten. Koncentráljunk inkább a nagy eseményre, a század legrejtélyesebb temetésére, amire 2015. július 17-én került sor, természetesen a kerületben, a Fiumei úti temetőben.

  Már az előkészületek is nagy port kavartak. A városban sok helyen, plakátok hirdették, hogy a költő hamvait, 17-én pénteken helyezik végső nyugalomra. Ez olyan hatalmas eseményt jelentett számomra, ahol szerettem volna ott lenni.

 Temetés előtt  két nappal, aztán jöttek az érdekesebb fordulatok. Petőfi csontváza, nem az övé, hanem egy nőé. A BTI egy közleményt adott ki, miszerint a benyújtott iratok nem elegendőek a temetés megrendezésére, így azt nem engedélyezik és hiánypótlást kértek. Morvai közölte, hogy benyújtották az iratokat. A BTI szerint nem kaptak ilyesmit.  A temető őrség szerint, nem kértek engedélyt temetésre, így az nem lesz, csak megemlékezés.

 Szóval így kezdődött 17-e, és én kíváncsi voltam, mi lesz ebből.

 Már kora délután kimentem a temetőbe, hogy beférjek, hiszen az előzetes várakozások szerint 50000 embert vártak. Ezzel szemben a temető mondhatni teljesen kihalt volt, alig lézengett valaki ott rajtam kívül. Gondoltam, mindenki otthon maradt, hiszen a közlemények szerint, nem engedélyezik a temetést. Aztán, ha már ott voltam, arra jutottam, hogy érdekesség képen legalább lefényképezem a sírt, ahova helyezték volna.

 Ott ért ez első meglepetés, A 58-as parcella, amolyan zárt része a temetőnek. 4 oldalról fal veszi körül, csak egy keskeny úton lehet oda bejutni. Erre látom távolról, hogy ott fehér inges, magyar karszalagos őrök állnak. Ekkor ötlött fel bennem, hogy minek vannak ezek itt, ha nem lesz temetés? Várakozó álláspontra helyezkedtem, hogy kivárom a meghirdetett 15.40-et. Addig is kerestem magamnak egy helyet, ahonnét nyomon követhettem az eseményeket.

  15.00 -ig egészen pontosan,  (mert megszámoltam) egy 12 főnyi tömeg igyekezett a megemlékezésre eljutni. Hát ez nem sok, konstatáltam. Aztán  kb 15.15-től, egyszerre kiálltak a rendezvény biztonsági őrei az utakra, embereket igazgatni. Ekkor lehettem biztos benne először, hogy lesz valami és be is lehet menni.

 Bementem. Voltunk vagy 50-en. Annak a fele a médiától. Viszont meglepetésként ért, hogy egy kész, felkoszorúzott sírhely fogadott. Olyan érzésem támadt, mintha valamiről lekéstünk volna. Viszont hogyan, ha nem volt rá engedély? Hiányos információim pótlására, valamint kíváncsiságom kielégítésére, egy ott levő rendezőnek feltettem a kérdést, hogy vajon tényleg megtörtént-e a temetés? A válasz igen volt, valamint, hogy délelőtt a családtagok körében, valóban eltemették Petőfi hamvait.

  Rossz sejtelmem tehát beigazolódott, lemaradtam a legfontosabbról.  Morvai nem véletlenül mondta, hogy cselhez kell folyamodni, mert megpróbálják megakadályozni azt. És nem véletlenül esett az elzárt 58-as parcellára sem a választás. Közben szállingóztak az emberek, és az ünnepség kezdetére, kb 1500-an lehettünk immár. Ennek egyötödét legalább, most is a média tette ki.

 Az ünnepség kezdetén konkrétan kiderült, hogy igaz, amit rendező állított. Valóban eltemették délelőtt Petőfi hamvait, és nem is akár hogy. Attól tartva, hogy ellophatják a csontokat, miként Kádár esetében is tették, szó szerint, bebetonozták a földi maradványokat és egy adó-vevőt is elhelyeztek, ami több, mint 20 éven át üzemel, nehogy háborgatni merészeljék a sírt. Aztán jött a koszorúzás és egyéb ünnepi dolgok.

 Akár igaz, akár nem Petőfi temetése, és valóban ő volt-e az, érdekes eseménye volt  kerületünknek, amelyet néhány képpel illusztrálnék:

 

 

Temetés nem lesz, de őrök mégis vannak

 

Kész helyzet. A sír néhány képen:

 

 

 

A plakett felfúrása, ami a mai napig (2020) sem került fel a helyére

 

Lehettünk itt már vagy 150-en

 

 

Tiszaeszlár neve sok embernek mást mond...

 

 

Közben felduzzadt kissé a tömeg...

 

 

 

 

Akit még a rendezők sem voltak képesek leállítani...

 

 

Frissítés...

 

A sír kb. 2 héttel a temetés után:

 

 

 

 

 

Vestibulum nec ultrices diam, a feugiat lectus. Pellentesque eu sodales enim, nec consequat velit. Proin ullamcorper nibh nec malesuada iaculis. Donec pulvinar ipsum ac tellus ornare, quis vulputate lectus volutpat.