JV. Anno 2020.









   A Salgótarjáni úti zsidó temető eredetileg a Fiumei úti köztemető részeként jött létre, ebből választottak le egy fallal egy darabot a  zsidó temető számára. 1874-ben szentelték fel, de a viszonylag kis területű rész, már a század végére nagyon megtelt, így a későbbiek során, csak családi kriptákba és sírhelyekre engedték a temetkezést. Ettől kezdve a megnyitott, nagyobb területen fekvő, Kozma utcai temetőt kezdte használni a zsidó lakosság. A hely sajnos nagyon leromlott állapotban van, a síremlékek életveszélyesek. A temetőt régóta bezárták, nem is nagyon látogatható. Érdemes lenne felújítani, mert műemléki védelem alatt áll, és amint az  kívülről is látszik, a sírok még ilyen állapotban is szépek és érdekesek.

   Ide temették a nyilasterror áldozatait, valamint a Dunából kifogott holtesteket is.




A gettó áldozatainak emlékműve







   Néhány fontosabb, ismertebb személy, aki, itt lelt végső nyugalomra. Báró Weiss Manfréd, Golberger család, Hatvany-Deutsch család, Fényes Adolf. 







  2012-ben aztán végre sikerült eljutnom a temetőbe is. Amit itt láttam, megdöbbentő volt. A pusztuló sírok mellett a feltört, kifosztott kripták látványa megdöbbentik az embert. Azután otthon azon gondolkodtam, hogy miként is lehetne megmenteni a temetőt, mielőtt végképp elnyeli az enyészet.






 





















A temetőben a sok régi kripta áraszt magából ódon hangulatot,  ahogy elenyésznek az őket beborító természet növényzete között.















































  Arra a meggyőződésre jutottam, hogy az egyetlen megoldás az lenne, ha valakik pénzt nem sajnálva felújítanák, majd belépőjegy ellenében turisztikai csoportokat szerveznének ide, szakszerű vezetéssel. Igény biztosan lenne rá, mint ahogy az a Dohány utca környékén is ki van találva. Esetleg a vezetést itt is össze lehetne kötni a józsefvárosi zsidó helyek megtekintésével. Annyi híres ember nyugszik itt a dualizmus korából, hogy sok magyar származású zsidó is, aki haza látogat, biztosan kíváncsi lenne rá. Prágában is így van, ott is múzeumként üzemelnek a régi zsidó temetők.

  A képeket szándékosan nem nyáron készítettem, mert ilyenkor minden elég jól látszik, nem takar el semmit a sűrű növényzet. Az már külön szerencse volt, hogy leesett a hó és sütött a nap a látogatáskor.







  Az egykori Lajta Béla által tervezett ravatalozó van talán a legrosszabb állapotban. Az egyik tábla a falról nem régen esett le, mert kinőtt egy ág, a falon keresztül, és az meg kinyomta. A tetőnek és az ajtóknak, ma már nyoma sincs, a ravatalozó asztal alapja még megvan, de láthatólag az is szétesik lassan. A falakat belül régen mozaikok borították, ezekből mára semmi sem látható.


















                          

     





 
Vestibulum nec ultrices diam, a feugiat lectus. Pellentesque eu sodales enim, nec consequat velit. Proin ullamcorper nibh nec malesuada iaculis. Donec pulvinar ipsum ac tellus ornare, quis vulputate lectus volutpat.