JV. Anno 2020.
  Ismét szerencsésnek érezhetem magam valamiért. Végül is 2 dolog  miatt, ami összefügg. Egészen véletlenül sétáltam egyet a minap, hogy megnézzem egy kedvenc házamat a Corvin negyed környékén. Aztán mit látok a szemközti utcában? Üresen árválkodó házsor, ablakok nélkül. Azonnal eszembe jutott,  milyen szerencse, hogy erre jártam, csinálok gyorsan pár felvételt. Mikor közelebb mentem, látom, hogy a házak el vannak kerítve készen a bontásra, mi több, a sarki ház felső emeletét, már le is bontották.
 Végigsétáltam az utcán, fotózgattam, nézegettem a házakat. Ismét egy hangulatos rész tűnik el, macskaköves út, régi józsefvárosi házak. Nagyjából 4 épület van terítéken, amiből 2 szemmel láthatólag elég jó, 2 siralmas állapotban van. Az utca további házait, most nem fenyegeti lebontás veszélye, mint kérdésemre azt egy munkás elmondta. Szerencsére a Gólyát sem, de erről bővebben legközelebb.
  Hazaérve aztán eszembe jutott, hogy mintha fényképeztem volna tavaly valamikor éppen itt a Bókay utcában, mert egy délután nagyon megfogott a régi házak és az utca hangulata. Utána kerestem a fényképeknek és lám, éppen azokat az épületeket örökítettem meg, amiket most lebontanak. Egy már akkor is be volt falazva, előre jelezve a sorsát.

Az idők folyamán többször visszanéztem, így nagyjából sikerült is megörökíteni, ahogy a házak pár hét alatt eltűnnek.

 













 

És a bontás:
 

 







































































































 




 
Vestibulum nec ultrices diam, a feugiat lectus. Pellentesque eu sodales enim, nec consequat velit. Proin ullamcorper nibh nec malesuada iaculis. Donec pulvinar ipsum ac tellus ornare, quis vulputate lectus volutpat.