Nemzeti gyászpompával, a főváros és az ország közönségének impozáns és megható részvéte mellett a múlt héten kedden kísérték utolsó útjára a magyar írók elhunyt fejedelmét, Mikszáth Kálmánt.
Ezerek könyje és fájdalmas részvéte mint egy szomoru gyászfátyol lebegett a nagy iró ravatala fölött, a mely bódító virágillatban rengeteg koszorutól volt körülvéve az Akadémia diszes előcsarnokában. Kora reggeltől kezdve valóságos bucsujárás indult meg, százszámra tolakodtak az Akadémia felé, mert mindenki egyszer látni akarta kedvencz iróját.
A koporsó a Jókai-lepellel volt leterítve. Rajta, mellette, körülötte, mezei virágok, pipacsok, vadrózsák, mind, mind az elhunytnak kedvencz virágai. A koporsó előtt biborvánkoson ott feküdt a még uj, használatlan, fényes Szent-István rend.
Az Akadémia palotájának környékét rendőri kordonnal vették körül s aztán már senkit sem bocsátottak a ravatalhoz. Az utczán fekete lobogók alatt vonult fel az iskolák ifjusága és elfoglalták a számukra kijelölt helyet.
Félhárom órakor délután a palota mellékkapuján vonultak be az Akadémia tagjai. Az előcsarnokban a koporsó körül a Ferencz József nevelőintézet egyenruhás növendékei állottak diszőrséget.
Az Akadémia előcsarnokában lefolyt gyászszertartás után, a nagy halottat kivitték a temetőbe, a hol a sír mellett volt az elhunyt írónak évek előtt meghalt négy éves exhumált fiacskája. Mielőtt elhantolták volna Mikszáthot, Raffay Sándor evangélikus pap búcsúzott el a nemzet nagy halottjától.
Forrás: huszadik század
