JV. Anno 2020.





   Ady 1919. január 27-én bekövetkezett halála után a kormány „a nemzet halottjának” nyilvánította a költőt, és elhatározta, hogy temetéséről az állam gondoskodik. A gyászszertartást a kormány megbízásából a Vörösmarty Akadémia rendezte. A búcsúztatás megszervezésének részleteire Hatvany Lajos így emlékezett vissza:

  „A halál napjának délutánján a Pesti Napló szerkesztői szobájában egybegyűltek: Jászi Oszkár, Babits Mihály, Móricz Zsigmond és a kultuszminisztérium kiküldöttje: Czakó osztálytanácsos. Följegyzem e morbid konferencia jellegzetes apróságait: A tanácsos úr kezében egy nagy kék árkus papír volt: a Mikszáth temetéséről szóló akta: »ehhez a költségvetéshez tartsuk magunkat.« Ebben a percben jelentkezett a pompes funčbres embere, aki kijelentette: »Én tudom, hogyan kell csinálni az ilyet.« Görgeyt is a múzeumból temették, meg Justh Gyulát is. [...] Jászi Oszkár kifejezi azt a tapintatos és bölcs óhajt, hogy a temetés a mai időkhöz méltóan, azaz a Mikszáthénál kisebb pompával folyjék le. Most a pompes funčbres-ember egy költségvetést olvas fel. Minden egyes tételnél külön megállunk. [...] Majd a beszédek sorrendjét állapítjuk meg s egyszersmind azt is, hogy a díszsírhely helyének felkeresésére Babitscsal, Móriczcal kimegyek másnap a temetőbe.”






 

Ady holttestét a Nemzeti Múzeum gyászdrapériás előcsarnokában ravatalozták fel. A ravatalhoz küldött koszorúk között ott volt a kormányé (nemzetiszínű szalagján „A magyar népköztársaság kormánya az új Magyarország költőjének” felirattal), a szociáldemokrata párté és a polgári radikális párté is. A január 29-i temetésen megjelent Berinkey Dénes miniszterelnök, Garami Ernő, Kunfi Zsigmond, Nagy Vince és Szende Pál miniszterek, továbbá Hock János, mint a Nemzeti Tanács küldöttségének a vezetője. A díszsírhelyet a főváros adta a Kerepesi úti temetőben.



Ady koporsóját hintón viszik tovább a Nemzeti múzeumtól, ahol felravatalozták.



  A szertartás kezdetén a Magyar Nemzeti Operaház énekkara énekelt, majd Haypál Benő református lelkész után a költőt Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter búcsúztatta „a forradalomból megszületett magyar népköztársaság kormányának a nevében, a forradalmi megújhodást szomjazó magyar nép nevében”, és kijelentette: Adynál „tüzesebb, gyújtogatóbb csóvákkal senki sem járt az alatt a nagy grófi szérű alatt, amely a régi Magyarország volt”.





Ady Endre temetéséről filmfelvétel is fent maradt, 1919-ből.
A film még a kor technikájának megfelelően némafilm volt.



  A Nemzeti Múzeumban Kunfi Zsigmondon és Vincze Sándoron kívül több szónok is búcsúztatta a költőt – például Móricz Zsigmond a Vörösmarty Akadémia képviseletében, Babits Mihály a Nyugat nevében, Jászi Oszkár a Társadalomtudományi Társaság nevében beszélt –, majd a koporsót és a koszorúkat kiszállították a Kerepesi temetőbe. Miközben a koporsót levették a gyászkocsiról, az Általános Munkásdalárda énekelt, majd a radikális párt nevében Kernstok Károly mondott beszédet Adyról mint a párt egyik megalapítójáról. További beszédek elhangzása és a pap imája után a Munkásdalárda gyászéneke mellett elföldelték a koporsót.

Vörös Boldizsár - Két rendszer, két halott, két temetés (részlet)






Ady Endre sírja





Mécsesek a síron






Léda sírja







És egy érdekesség:


  Soha, sehol nem találtam rá utalást és nem is hallottam róla, hogy Adynak lett volna egy fogadott fia. Viszont a tények azt bizonyítják, hogy volt neki. És ez és nem utalásokból vagy cikkekből derül ki.


 Egyszer, mikor a temetőben sétálgattam, felfedeztem egy sírt. Nagyon meg is lepődtem, mikor elolvastam a feliratot rajta, miszerint az Ady Endre fogadott fiát és annak feleségét rejti.





Íme:








Kinagyítva a sírfelirat:










Ady:
Sírni, sírni, sírni,


Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra.

Nem kérdezni, hogy kit temetnek,
Csengettyűzni a gyász-menetnek.

Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.

Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.

Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.

Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.

Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.

Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.

Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.

Tagadni multat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.

Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.

Testamentumot, szörnyüt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.












Vestibulum nec ultrices diam, a feugiat lectus. Pellentesque eu sodales enim, nec consequat velit. Proin ullamcorper nibh nec malesuada iaculis. Donec pulvinar ipsum ac tellus ornare, quis vulputate lectus volutpat.