JV. Anno 2020.













    Szászbereki báró Kohner Adolf, (Pest, 1866. április 26. – Budapest, 1937. január 30.) nagybirtokos, nagyiparos a magyarországi zsidó élet aktív tagja. A Kohner Adolf és Fiai cég vezetője. A Kohner Zsigmond által 1874-ben alapított bankcég, az egyik legjelentékenyebb magyar magánbankház igazgatója, a hazai tőkésréteg egyik vezető egyénisége. Az Országos Képzőművészeti Társulat elnöke, az 1902-ben megnyílt szolnoki művésztelep egyik alapítója


Az ország legtanultabb nagybirtokosai és nagyiparosai közé tartozott. Sokoldalú tevékenységet fejtett ki a gyáriparban és az agráriumban, valamint a magyarországi zsidó élet sok hasznos mozgalma is az ő nevéhez fűződött. Mint az Izraelita Országos Iroda elnöke, a kongresszusi alapon álló magyar zsidóság vezetője. Elnöke az Országos Magyar Izraelita Közalapnak és tagja a Ferenc József Rabbiszeminárium vezetőbizottságának.


Gyűjtői tevékenységének anyagi lehetőségeit szerte­ágazó ipari, kereskedelmi és banki érdekeltségei alapoz­ták meg. Kohner a század első évtizedeiben az egyik legvagyonosabb zsidó nagypolgárnak számított. Anyagi gyarapodása a toll- és gyapjúkereskedelemtől indult, később jelentős földbirtokok, élelmiszer- és vegyipari vállalkozások, valamint bankház működtetése is hozzá­járult gazdagodásához. A Kohner Adolf és Fiai cégnek óriá­si kiterjedésű és mintaszerűen vezetett birtokai voltak Szászbereken, ahol elsősorban állattenyésztéssel és konzervgyártással foglalkoztak.

Kohner Adolf a zsidó nagypolgárság több kiemelkedő alakjához hasonlóan számos társadalmi és politikai elismerésben is részesült, I. Ferenc József 1912-ben bárói ranggal jutalmazta, és az udvari főtanácsosi címet is kiérdemelte.

A harmincas évek elején egy balsikerű valuta­spekuláció a cég és a gyűjtemény sorsát is megpecsételte. 1933-ban a tönkrement vállalat és a felhalmozódott adósságok arra kényszerítették Kohnert, hogy gyűjteménye nagy részét aukcióra bocsássa. Az árverésre 1934 februárjában került sor az Ernst Múzeumban. Emellett kénytelen volt eladni Damjanich utcai palotáját is. Csupán három évvel élte túl gyűjteménye felbomlását.

A Múlt és Jövő 1937-es rövid nekrológja szerint, „midőn az anyagi körülmények visszavonulásra kényszerítették, méltóságteljesen viselte sorsát, elmerült könyveibe, melyeknek világában mindig otthonra talált”.

1937. január 30-án hunyt el, február 2-án helyezték örök nyugalomra a Salgótarjáni úti zsidó temetőben. Gyermekei: Károly, Ida, Lujza, és Katalin.

Forrás: Wikipédia










Kohner Adolf sírboltja:


































Vestibulum nec ultrices diam, a feugiat lectus. Pellentesque eu sodales enim, nec consequat velit. Proin ullamcorper nibh nec malesuada iaculis. Donec pulvinar ipsum ac tellus ornare, quis vulputate lectus volutpat.