JV. Anno 2020.





 







 A Magyar Testgyakorlók Köre alakuló közgyűlésére 1888. november 16-án került sor egy budapesti kávézóban. Az alapító tagok a magyar arisztokrácia és a zsidó polgárság köréből kerültek ki. A feljegyzések Donáth Sándor, Horner Ármin, Klauber Izidor, Kohn Arnold, Leitner Ármin, László Lajos, Müller Dávid, Sachs Lipót, Szekrényessy Kálmán, Tóth Lajos, valamint id. Weisz Dezső nevét őrízték meg az utókornak. Titkárnak Donáth Sándort választották. Fontos megjegyezni, hogy az alapítók és az első komoly társadalmi súlyú pártfogók között nem csak zsidók találhatók meg. Százhúsz év távolából visszanézve megállapítható, hogy az egyesület elsősorban a fővárosi középpolgárság körében keresett és talált híveket. A századforduló előtti sport- és közéletben szokatlan volt az MTK-isták demokratikus felfogása, új iránti nyitottsága és a szélsőségekkel szembeni kiállása. A Magyar Testgyakorlók Köre, kifejezve a magyarosodás útjára lépő zsidóság asszimilációs késztetéseit, egyértelműen a partikularizmusoktól és a helyi patriotizmusoktól mentes univerzalitás, a torna szellemiségének visszautasítása, valamint az elit 'club' és a konzervatív légkört árasztó 'egylet' elutasításaként jött létre. Elmondható, hogy az MTK tekinthető az első polgári sportegyesületnek, amely a modern és szabad atlétika gyakorlását tekintette legfontosabb céljának. Az egyesületet részben alapító és finanszírozó budapesti belvárosi, zömében hatodik-hetedik kerületi liberális zsidó polgárság hangsúlyozottan egy olyan egyesületet kívánt létrehozni, amelyben bárki, mindenfajta diszkrimináció nélkül, magas szinten űzhette az akkori idők legújabb sportjait. Ez a szellemiség továbbra ís jellemző az egyesületre. A klub megalapításának 115. évfordulójára 2003-ban kiadott ünnepi nyomtatványában is az állt, hogy "Az MTK megalakulása óta következetesen demokratikus sportegyesület, amelyben vallásra, nemzetiségre, iskolai végzettségre és foglalkozásra való tekintet nélkül mindig otthonra leltek a tehetséges sportolók". Minden nyitottság ellenére a labdarúgás klubon belüli elfogadása és a labdarúgó szakosztály megalakítása nem ment könnyen. Amikor az MTK 1897-ben belépett a Millenáris pálya megmentésére alakult Versenypálya Szövetség részvényeseinek táborába, a Millenárison folyó tréningek során a klubtagok egy része közelebbről megismerkedhetett a labdarúgással. A labdarúgó szakosztály megalakítására tett első javaslatot az elnökség 1897. február 28-án elvetette, aminek következtében az új sportág iránt nyitott tagok egy része elkezdett átszivárogni a labdarúgást már folytató BTC-be. Ez a folyamat 1900-ban nyílt szakításhoz vezetett és részben az MTK létét is veszélybe sodorta. A klub taglétszáma 62 főre csökkent és a válságos helyzetben az egyetlen ésszerű megoldásnak a labdarúgó szakosztály megalakítása látszott. A klub alapszabályának módosításával 1901. március 12-én a BTC-ből visszatérő Kertész Sándor vezetésével megalakult az új szakosztály. Az MTK labdarúgásának életében a következő mérföldkő 1901. október 20-a volt, amikor az első mérkőzést játszotta a BTC vegyes csapata ellen. A Révész – Auerbach, Weisz – Frank, Róz, Ságody – Freund, Tausz, Kertész, Herquett, Káldor összeállításban felálló MTK első mérkőzése döntetlennel végződött.







  Az MTK hegemóniájának elvesztése szempontjából a húszas évek közepe vízválasztónak bizonyult. A labdarúgócsapatnak ugyan még sikerült három alkalommal bajnokságot nyernie, de a harmincas években már egyértelmű volt a visszaesés. A kék-fehérek négyszer végeztek a második helyen, hatszor a harmadikon, és egy negyedik helyezés is becsúszott. A világháború közeledtével a politikai beavatkozás is egyre közvetlenebbé vált. Csapatokat tiltottak be, illetve futtattak hatalmi szóval a bajnoki tabella tetejére.





   Az 1936. őszén hatalomra került Darányi-kormány elméletileg fékezni igyekezett az előtérbe kerülő szélsőjobboldali áramlatokat, de törekvéseit kevés siker koronázta. A kedvezőtlen politikai folyamatok egyenes következménye volt az 1938. évi zsidótörvény, amely kimondta a zsidó hitfelekezethez tartozó sportolók szervezkedésének korlátozását. Az ezt követő 1939. évi zsidótörvény értelmében pedig intézkedéseket kellett foganatosítani a zsidó sportvezetők leváltására. Az egyre inkább jobbra haladó sportpolitika egyenes következménye volt a kék-fehér klubot ért sérelmek sora. A csapaton belüli egység is megbomlani látszott. Kikezdték a zsidó vezetőket és egyik-másik játékos hangos megjegyzéseket tett zsidó játékostársára. Megtörtént az is, hogy egy játékos nem akarta tudomásul venni az edző utasításait, mondván, hogy neki zsidó ne parancsoljon. Az alkalmazottak között is voltak olyanok, akik a negatív politikai változások hatására ellenségei, rosszakarói lettek annak a klubnak, amely sok esetben évtizedekig foglalkoztatta őket. Olyan mérkőzések is voltak, ahol a labdarúgók számára életveszélyes volt a játék. Ebben az időszakban jelentek meg a lelátókon az első 'szavalókórusok', nyílt szélsőjobboldali és fasiszta megnyilvánulások. A bírói csalással elvesztett 1940-es bajnokság, valamint a második zsidótörvény hatására Brüll Alfréd, Preiszman Lajos és Fodor Henrik az 1940. június 26-án megtartott, keserű hangulatú klubértekezleten úgy döntöttek, hogy - miután mást úgysem tehetnek - a csapat érdekében visszavonulnak. A játékosok és más érintettek azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy elnökük és munkatársaik nélkül nem folytatják tovább. A Hungária FC kimondta teljes feloszlatását. Voltak játékosok, akiknek sikerült átigazolniuk az 'árja' klubokhoz. Vidor és Bíró újpestiek lettek, Dudás és Szabó a Csepel színeiben kergette tovább a bőrt, Szabó III. a Beszkártba került, Turay a WMKA-hoz szerződött, Béky az Elektromosba, Kardos a Törekvésbe, míg Sebes Gusztáv Szegeden lett edző. Titkos a Vasasba ment, és ide került a későbbi emblematikus angyalföldi, a Hungária FC szétverésekor még csak tizennyolc esztendős Illovszky Rudolf is. A Hungária volt vezetőség arra kérte a szurkolókat, hogy ezen túl a Vasast támogassák. A profi labdarúgó szakosztály tehát megszűnt, de a labdarúgás még létezett. Voltak, akik hittek abban, hogy a hatalom beéri ennyivel. Brüll Alfréd azonban rosszabbtól tartott, és így Svájcba emigrált. A Magyar Labdarúgó-szövetség – kifogásolva, hogy a továbbra is MTK néven jegyzett amatőrcsapatnál egy Jan Burko nevű lengyel zsidó menekült játszik – felfüggesztette az MTK játékjogát, majd a Hungária körúti létesítményt a Magyar Országos Véderő Egylet elnevezésű szervezet kezére játszották. Mindezen lépések ellen úgy a Ferencváros, mint az Újpest vezetősége tiltakozott – teljesen eredménytelenül. A kék-fehér klub, amely az elmúlt közel négy évtizedben a magyar labdarúgás egyik élcsapatává nőtte ki magát és válogatottak sorát adta, öt évre megszűnt létezni. Az elnök, Brüll Alfréd sorsa is szomorúan alakult. Az üldöztetések megszüntetéséről kapott hamis értesülés nyomán 1943-ban hazatért Magyarországra, ahol a nyilasok elfogták és meggyilkolták
.









Az MTK stadion






  A nagy rivális FTC 1911-ben felavatta Üllői úti sporttelepét, amelynek hatására az MTK vezetősége is pályaépítésbe fogott. Még az év tavaszán Bárczy István budapesti polgármester támogatásával a klub megkapta a Temető dűlő és a Hungária körút mentén elterülő hét kataszteri holdnyi területet, ahol az új stadiont 1912. március 31-én avatták fel. A sikeres stadionavató kezdőrúgását, amelyen az MTK 1:0-ra legyőzte az FTC-t, Bárczy István végezte el.



  A stadionavató óta az MTK labdarúgócsapata – kisebb-nagyobb megszakításokat leszámítva – ugyanazon a helyen, a Hidegkuti Nándor nevét viselő Hungária körúti stadionban játssza a mérkőzéseit. Az egykor szebb napokat látott, válogatott mérkőzéseknek is helyet adó létesítmény 99 esztendeje szolgál az MTK otthonaként. A második világháború során a stadiont bombatalálatok érték, ezért 1945-47 között a kék-fehér alakulat a két rivális stadionjában, Újpesten és Ferencvárosban játszotta le a hazai meccseit.






   A kétéves vendégség után 1947-től ismét a Hungária körúton kerül sor a hazai mérkőzések lebonyolítására. A stadion jelenlegi formáját 1953-ban nyerte el, amikor a labdarúgópályát betonszegéllyel látták el, a futópályán pedig hét futó részére alakítottak ki helyet. Az eredetileg nemzetközi sportesemények megrendezésére megépített nagy befogadóképességű stadion jellegzetessége volt a 14 sorban 3500 néző számára ülőhelyet biztosító, 104 méter hosszú kétemeletes fedett lelátójú főépület. A tetőzetet a gerincen kívül egyetlen oszlopsor tartotta, a feljutásról kényelmes feljárók gondoskodtak. A jóval egyszerűbb kialakítású, 2500 néző számára helyet biztosító B lelátóra a nézők alagsoron keresztül juthattak fel gyorsan, kényelmesen. A két kapu mögötti kanyar földtöltésre épült beton lelátóját megemelték, hat-hat sor hozzáadásával összesen 5000 fősre bővítették és „hullámfogóval” látták el. A stadion különböző pontjain hét fedett büfét alakítottak ki, a gyors bejutásról 14 pénztárhelyiség és széles kapuk gondoskodtak. A stadion életében további kisebb változásokat hozott az Orth szobor 1974. május 8-ai felavatása, a kosárlabda csarnok 1978. május 21-ei befejezése, valamint a villanyvilágítás 1987. szeptember 26-ai átadása egy Bp. Honvéd elleni bajnoki mérkőzés keretén belül.


Forrás és részletek: Wikipédia






Híres focisták, az MTK csapatából:


Sebes Gusztáv - Az Aranycsapat szövetségi kapitánya

Zakariás József - Az Aranycsapat balfedezete

Hidegkuti Nándor - Az Aranycsapat csatára

Lantos Mihály - Az Aranycsapat hátvédje

Gellér Sándor - Az Aranycsapat csere kapusa

Palotás Péter - Az Aranycsapat csere csatára

Orth György - Kora leghíresebb focistája

Titkos Pál - világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, az MLSZ főtitkára 1950-1955










Az MTK csapata




És a stadion 2012-ben





















































































Vestibulum nec ultrices diam, a feugiat lectus. Pellentesque eu sodales enim, nec consequat velit. Proin ullamcorper nibh nec malesuada iaculis. Donec pulvinar ipsum ac tellus ornare, quis vulputate lectus volutpat.