A pártház ostromát, amely október 30-án, tíz óra tíz perckor kezdődött,
döntően a gyűlölt ÁVH-sok lefegyverzésének és a vélelmezett politikai
foglyok kiszabadításának szándéka motiválta. A többé-kevésbé spontán
módon meginduló roham résztvevői különféle környékbeli
felkelőcsoportokból verődtek össze, s mit sem tudtak arról, hogy a
pártházban egy frissen kihelyezett katonai törzs ún. munkásmilíciák
szervezésén dolgozik. ...
Az események mindazonáltal a harc beszüntetése után vettek igazán tragikus fordulatot: a parlamenterként kilépő (s amúgy több beszámoló szerint is Nagy Imre követőjeként számon tartott) Mező Imre lelövése, majd a pártház elfoglalását követő véres lincselés aligha találhat felmentésre. Bár több védő szerencsésen elmenekült (köztük a későbbi KB-titkár Nemes Dezső, illetve Hollós Ervin), másokat pedig (így pl. az utóbb miniszterré előlépő Méhes Lajost) jobb érzésű felkelők mentettek meg a lincseléstől, néhány katona és pártmunkás a tömeghisztéria áldozatául esett. A legismertebb s legvérfagyasztóbb atrocitás áldozatává Papp József honvéd ezredes vált: a szívét kivágták a feldühödött lincselők. A másik elhíresült tragikus mozzanat az apparátusban dolgozó Kállai Éva nevéhez fűződik, ő ugyanis a pártházba behatoló fegyveresek elől menekülve kiugrott a második emeletről.
A lincseléseket követően újabb tömeges hisztéria színhelyévé lett a tér, hiszen egészen november 4-ig folyt az intenzív kutatás a feltételezett kazamaták után. ...Többen hallani vélték a mélyből segítségért könyörgőket, a 147 lenn rekedt foglyot, s a sajtóban is megjelentek cikkek az ÁVO föld alatti börtönéről.
Egy nagyon jó dokumentumfilm,
amely bemutatja, nemcsak a pártház titkait, hanem megismerhetjük belőle a
Tisza Kálmán téren történteket, valamint azokat a furcsa eseményeket
is, amelyek a pártház belsejében zajlottak október 30.-án. Érdekes
dolgok derülnek ki benne például Mező Imréről és halálának
körülményeiről is.
A pártház véres ostroma,
amit számos fénykép és néhány filmfelvétel is megörökített, világszerte
nagy hatást váltott ki, s hamar szimbolikus jelentőségre tett szert. A
tragédia nemcsak a szovjet beavatkozás számára teremtett hálás
ürügyet, de egyszersmind a megtorló, majd konszolidálódó Kádár-rendszer
legitimációs érvéül is szolgált. Miközben a pártházból kihurcolkodtak
az ostrom után ott megtelepedő hajléktalanok, s a világsajtóban
megjelent képek nyomán megindult az ostromlók azonosítása (lásd ehhez
Gábor Pál filmrendező téves azonosításának esetét!) és begyűjtése, a
Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megemlékezései egyik fő színhelyévé
avatta a Köztársaság teret.
Kiégett teherautó, alatta egy összeéget holttesttel.
László Ferenc
Van néhány kép, amely jól érzékelteti azt, hogy mi is történt a Köztársaság téren 1956-ban. Az biztos, hogy az esemény hírhedté vált világszerte, de az iszonyatos vérengzés kiváltásában nagy szerepe lehetett, az ÁVH rémtetteinek, és annak, hogy a föld alatt többen is földalatti börtönöket véltek felfedezni, valamint, hogy a szemtanúk elmondása szerint az ávósok egy hatalmas fehér zászlót tettek ki az ablakba, majd miután a tömeg, túlnyomóan fegyvertelen érdeklődők a pártház elé tódultak, halomra lőtték az embereket és nem kímélték a fehér köpenyes egészségügyiseket sem, akik a sebesülteket próbálták ellátni.
Agyonlőtt rohamsisakos katona a pártház előtti füvön, a teherautók mellett.
Kivégzett ávós a pártház fala mellett. A kezébe politikai könyveket, feje mellé
Rákosi képet tettek. Érdekes, de a tányérsapkákat mindegyiknél otthagyták.
Meglincselt és összeégett ávós levágva egy fa mellett.
Egy másik levágott ávós, szintén a földön. A lábán még látható a drótkötél, amellyel
felakasztották. A kesztyűje és tányérsapkája mellette van, ám a csizmáját lehúzták róla.
Agyonvert ávós a téren. A kabátját letépték, aztán rádobták a testére.
Szabadságharcos és ávós holtteste egymás mellett.
A pártház 2011-ben
A pártház az évek során, kívülről semmit sem változott
Azóta is ugyan az a csillagos korlát díszíti
A francia tudósító emlékszobra
Az események mindazonáltal a harc beszüntetése után vettek igazán tragikus fordulatot: a parlamenterként kilépő (s amúgy több beszámoló szerint is Nagy Imre követőjeként számon tartott) Mező Imre lelövése, majd a pártház elfoglalását követő véres lincselés aligha találhat felmentésre. Bár több védő szerencsésen elmenekült (köztük a későbbi KB-titkár Nemes Dezső, illetve Hollós Ervin), másokat pedig (így pl. az utóbb miniszterré előlépő Méhes Lajost) jobb érzésű felkelők mentettek meg a lincseléstől, néhány katona és pártmunkás a tömeghisztéria áldozatául esett. A legismertebb s legvérfagyasztóbb atrocitás áldozatává Papp József honvéd ezredes vált: a szívét kivágták a feldühödött lincselők. A másik elhíresült tragikus mozzanat az apparátusban dolgozó Kállai Éva nevéhez fűződik, ő ugyanis a pártházba behatoló fegyveresek elől menekülve kiugrott a második emeletről.
A csata után. Szabadságharcos holtteste a téren.
A lincseléseket követően újabb tömeges hisztéria színhelyévé lett a tér, hiszen egészen november 4-ig folyt az intenzív kutatás a feltételezett kazamaták után. ...Többen hallani vélték a mélyből segítségért könyörgőket, a 147 lenn rekedt foglyot, s a sajtóban is megjelentek cikkek az ÁVO föld alatti börtönéről.
A lincseléseket követően újabb tömeges hisztéria színhelyévé lett a
tér, hiszen egészen november 4-ig folyt az intenzív kutatás a
feltételezett kazamaták után. ...Többen hallani vélték a mélyből
segítségért könyörgőket, a 147 lenn rekedt foglyot, s a sajtóban is
megjelentek cikkek az ÁVO föld alatti börtönéről.
Kiégett teherautó, alatta egy összeéget holttesttel.
Az első nagygyűlésre még 1957 kora
tavaszán került sor, s itt az újra pesti első titkárként (is) dolgozó
Marosán György az alábbiakat mondta: "Nézzetek ezekre a falakra, mint a
nyitott sebre, amelyből csurgott a vér! E falaknál mészárolták le a
kommunistákat. Szentté válik ez a hely, ide kell majd zarándokolniuk
még sok-sok évig az embereknek, de különösen a kommunistáknak, hogy el
ne felejtsék a gyalázatot." S valóban, az ostrom első évfordulóján
újabb gyűlést s emléktábla-avatást tartott a Köztársaság téri pártház
előtt az MSZMP, s ismét csak Marosán némiképp hatásvadász szavait
hallgathatták a megjelentek: "Azért gyűltünk egybe, hogy megfogadjuk,
ha kell, tűzzel-vassal, ha kell, vérünk ontásával is megakadályozzuk,
hogy október 23-a szégyene, október 30-a gyalázata még egyszer
megismétlődjék! Tort ült itt az árulás, és a hősök vérét itta ez a
tér."
A nyomozó hatóságok s a
bíróságok úgyszintén különös jelentőséget tulajdonítottak az október
30-i ostrom megtorlásának. Eörsi László összegzése szerint az
eseményekben való részvétel vádja 56 bírósági eljárásban szerepelt, s
106 vádlottból 36-ot ítéltek halálra és végeztek ki az eljárások
befejeztével. Az ellenforradalomról kiadott ún. fehér könyv is kiemelt
helyen foglalkozott a pártház ostromával, s a korban megjelent
történeti munkák ugyancsak komoly kutatásokat szenteltek e témának.
Hollós Ervin és Lajtai Vera "klasszikus" feldolgozásában a tényközlések
mellett bőven jutott hely a segítségnyújtástól elzárkózó Nagy Imre s
az ostrom főszervezőjének megtett Maléter Pál inszinuálására is.
Hollósék könyvében éppúgy, mint a művük alapján készült hangjátékban
(összeállította Asperján György) Maléter Pál adja ki a parancsot a
pártház felszámolására, s ő az, aki - miután jelentik az épület
elfoglalását - e szavakat intézi a fegyveresekhez: "Az elismerés nem
marad el, bajtársak."
László Ferenc
A lincselések
Van néhány kép, amely jól érzékelteti azt, hogy mi is történt a Köztársaság téren 1956-ban. Az biztos, hogy az esemény hírhedté vált világszerte, de az iszonyatos vérengzés kiváltásában nagy szerepe lehetett, az ÁVH rémtetteinek, és annak, hogy a föld alatt többen is földalatti börtönöket véltek felfedezni, valamint, hogy a szemtanúk elmondása szerint az ávósok egy hatalmas fehér zászlót tettek ki az ablakba, majd miután a tömeg, túlnyomóan fegyvertelen érdeklődők a pártház elé tódultak, halomra lőtték az embereket és nem kímélték a fehér köpenyes egészségügyiseket sem, akik a sebesülteket próbálták ellátni.
Agyonlőtt rohamsisakos katona a pártház előtti füvön, a teherautók mellett.
Kivégzett ávós a pártház fala mellett. A kezébe politikai könyveket, feje mellé
Rákosi képet tettek. Érdekes, de a tányérsapkákat mindegyiknél otthagyták.
Meglincselt és összeégett ávós levágva egy fa mellett.
Egy másik levágott ávós, szintén a földön. A lábán még látható a drótkötél, amellyel
felakasztották. A kesztyűje és tányérsapkája mellette van, ám a csizmáját lehúzták róla.
Agyonvert ávós a téren. A kabátját letépték, aztán rádobták a testére.
Szabadságharcos és ávós holtteste egymás mellett.
A pártház 2011-ben
A pártház az évek során, kívülről semmit sem változott
Azóta is ugyan az a csillagos korlát díszíti
A francia tudósító emlékszobra