JV. Anno 2020.

 

 

 

 

  Már jó ideje nézegettem a temetőben ezt az érdekes kriptát. Ami legelőször feltűnt, az az, hogy nincs neki bejárata. Vajon miért nincs? Hogy került oda a halott? Vagy, ha volt, akkor hova lett?

  Ez foglalkoztatott egy darabig, aztán észrevettem a két oldalán, két oszlopot. Gondoltam, legalább megtudom kié lehet. Meglepetésemre  kiderült, hogy Gerenday József a Fűvészkert első igazgatója van itt eltemetve.

 Aztán elkezdtem körbejárni és láttam, hogy vannak rajta kicsiny ablakok. Mindjárt érdekesnek találtam, ha bekukkantok rajta. Odabent jó sötét volt, eltartott egy darabig, míg hozzászokott a szemem a benti fényviszonyokhoz. Aztán megdöbbenten vettem észre, hogy a kripta inkább hasonlít szemétlerakóhoz, mint sírbolthoz.

 Odabenn összetört asztalka, állvány, kartondobozok, sőt, ha jól emlékszem egy fél sportcipő is  "helyett kapott." Valószínűleg a munkások keze nyomát "dícséri" a dolog, akik miután valami okból utasítást kaptak a kripta befalazására, teledobálták szeméttel, gondolva, hogy úgy sem foga észrevenni senki sem.

 Ilyen méltatlan körülmények között nyugszik tehát Gerenday József  a Fűvészkert első igazgatója.

 

 A képek régebben, egy télen készültek, mostanában nagyon oda sem lehet menni, legalábbis engem elküldtek, hogy a hátsó rész zárt terület, mert a szovjet hősi parcellához tartozó műszaki konténerek vannak ott elhelyezve. Ettől függetlenül a helyzet nem hiszem, hogy bármit is változott volna, hiszen azóta sem bontotta ki senki a bejáratot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

Vestibulum nec ultrices diam, a feugiat lectus. Pellentesque eu sodales enim, nec consequat velit. Proin ullamcorper nibh nec malesuada iaculis. Donec pulvinar ipsum ac tellus ornare, quis vulputate lectus volutpat.