Az 1944-es események, a német megszállás után nagyban érintették Józsefvárost is. Tekintettel arra, hogy a kerület nagy része a zsidó lakosság szegényebb rétegeiből tevődött össze, így nagyfokú szereplője lett a budapesti deportálásoknak és atrocitásoknak, a Dohány utcai gettó és a 13.kerület zsidók lakta részei mellett.
A Józsefvárosi pályaudvar, amit akkor már alig használtak, főleg személyszállításra nem, a kihasználatlansága, ugyanakkor központi helyzete miatt, tökéletesen megfelelt a zsidók Budapestről való deportálásához.
A zsidó lakosságot a kerület több helyén gyűjtötték össze, mielőtt a lágerekbe szállították őket. Ilyen helyek voltak a Teleki téren, Magdolna utcában, valamint az Erkel, egykori nevén a Városi színházban .
Az 1944. október 20-22 közötti eseményeket a német katonai fotósok is megörökítették, ezekből maradt meg a Bundesarchiv gyűjteményében is pár felvétel.
Ezeket adnám most közre. Amit érdemes megfigyelni, azok az arckifejezések, mind a zsidókon, mint a náci SS és magyar nyilas katonákon. A képek hűen szemléltetik az akkori légkört, miként zajlottak az események, a megaláztatást, félelmet, eszetlen gyűlöletet.
Az akkori eseményeket a Bundesarchiv szerint, az SS Einsatz Kompanie Lw zbV egysége irányította.
2 rövid visszaemlékezés túlélőktől, a háború után, amiben megemlítik a kerülettel kapcsolatos emlékeiket is:
"1944. december 4-én a Hollán utca 18. sz.-ú védett házból hurcoltak el a nyilasok. Egy éjszakát a Teleki tér 5-ben töltöttünk, majd másnap átvittek a Teleki tér 10-be, ahol teljesen kifosztottak. Elvették az Omega karórámat és 900 p.-t. Másnap reggel vagoníroztak a Józsefvárosi pályaudvaron és három napig ültünk a vagonban, amíg elindultunk. A Ferencvárosi Pályaudvaron csendőrök észrevették, hogy 7-en kilógtak az ablakon, ezért mindannyiunkat kilökdöstek és megvertek, sőt tizedeléssel fenyegettek. A tizedelést csak az utolsó percben tiltotta le egy parancs. Az ütéstől a szájam teljesen felhasadt és nagyon vérzett. Csak 14 nap múlva kezdett el gyógyulni a sérülésem. 14 napig utaztunk étlen szomjan, mikor a magyar csendőröktől vizet kértünk azt mondták: "Dögöljetek meg szomjan" - és nem adtak. " 252-es jegyzőkönyv
" A német bevonulástól kezdve állandó rettegésben éltünk, apámat el akarta vinni a Gestapo, de olyan beteg volt, hogy otthon hagyták. Ezután következett a gettó. Ebben az időben apám súlyos műtéten esett keresztül, és ennek dacára október 16-án a nyilasok kihajtották a gettóházból, és felemelt kézzel hurcolták végig Budapesten, egészen a Tattersallig, miközben a polgári lakosság üvöltött és éljenzett és élvezte, hogy a "libamájon hizlalt" zsidókat viszik agyonütni. A Tisza Kálmán téren leállítottak a Városi Színház falához háttal és kezdtek lövöldözni. Azt hittük, hogy mindnyájunkat agyonlőnek, de abbahagyták a lövöldözést és kezdték a férfiakat külön állítani. 65 éves súlyosan operált apámat puskatussal hajtották a Dohány utcai templomba, s a szemben lévő házból a nyilasok lövöldöztek ki, s azt mondták, ha még egy lövés eldördül, akkor megtizedelik az előttük álló csoportot. Mikor ezt befejezték, behajszolták az embereket a Dohány utcai templomba, és ott lezárták őket. Minket a Tattersallból éjjel 3-kor engedtek haza. Megérkezve a lakásunkba, addigra a nyilasok teljesen kifosztották. Apámról 2 napig nem tudtuk, hogy hol van, 2 nap után megérkezett a Dohány utcai templomból fél halottan., 2 napig együtt volt a család, amikor is plakátok jelentek meg a zsidó nők bevonulása tárgyában, és akkor nekem is be kellett vonulnom." 2629-es jegyzőkönyv
Forrás: degob
A színház 2011-ben
A Színház, már a új homlokzatot kapott az eredetihez képest...
de ezzel együtt is már olyan állapotban van,
hogy bezárták és felmerült a bontása is.