A napokban egy újabb lehetőség jutott eszembe, a temető egy nem közismert arculatának bemutatásához. Az apropót az adta, hogy egy ideje nekiálltak a gazzal benőtt sírokat, kibontani. Ez egy teljesen új lehetőséget nyújtott számomra, hogy a már rég elfeledett részeket, ismét felfedezzem. Már, ami megmaradt belőle. Mert az nem túl sok. Viszont, ami látható még, azt feltétlenül gondoltam, hogy érdemes lenne megőrizni.
A temető, már elhagyatott, nem használt parcelláiban, néha érdekes dolgokat lehet felfedezni. Ezért most sem a helyi hírességek sírhelyeit fényképeztem, hanem azokat a dolgokat, amiket érdekesnek, különlegesnek találtam.
Az 1920. és 30-as évek, de már a 40-es évek sírjai is jócskán kezdenek eltünedezni. Ezek jó részét, már felszámoltak, bár néha akadnak még sírok a bozótosban, a régi, 19. századi sírhelyekről, nem is beszélve, amik helyére még ezek ráépültek. Viszont érdekességként tapasztaltam, hogy alig van olyan parcella, amiben ne állna, még legalább egy, 19. századi sírkő.
A sorozat első része, az 54-es gyerek parcella lesz, talán így is emléket állítva, néhány gyereknek, kik már közel száz éve haltak meg, de néha sírjaik, vagy fényképeik, sírtáblájuk fennmaradt, de senki sem emlékszik már rájuk.
Itt a 20-as évek gyereksírjai láthatóak
Ebben a parcellában, viszonylag sok sír áll még
Tibike szülei sem a leggazdagabbak lehettek, viszont fa sírkeresztje, most is áll
Látható néhány kovácsoltvas sírkereszt is még.
Egy régebbi sír, a 19.századból
És egy másik, ami még megmaradt:
Láthatóan, 1889-es jelzéssel.
Egy másik régebbi...
Grétike, a 20-as évek vége felől...